Vissza is tértem a montenegrói nyaralásomról. Nem mintha rossz lett volna, de nagyon is jó volt. Sőt. Élménybeszámolót nem terveztem, mindenesetre elég legyen annyi, hogy Montenegró egy nagyon-nagyon jó hely, tele hegyekkel. A mi családunk az aktív pihenést szereti, azaz nem 12 napig égetni magunkat a strandon. Jártunk a közeli Stari Bar romjainál, a kotori (nem, nem KotOR) öbölnél, Lovcen-ban (1700 m körüli magasságban), meg még sok más helyen. Nem is igazán a tengerpart volt az első, mint nálunk mindig :D.
Az odaútnál a Beograd-on át vezető utat választottuk, annak ellenére, hogy a legtöbb magyar beszámoló szerint, amit olvastunk, az út nagyon szerpentines, rossz, és lopják a kocsikat. A szerpentines az helyénálló kifejezés, de ha azt nézzük, hogy ezek a szerpentinek gyönyörő hegyek közt és hatalmas kanyonok belsejében húzódtak, szerintem igazán több értelme van erre jönni, mint órákig dugókban állni Horvátországon keresztül. Amúgyis, Horvátországon át az út 1300 km lett volna a 800 km helyett. Az utak pedig szerintem teljesen rendben voltak, a magyarországi kátyúkat úgysem überelheti semmi :D.
Az odaút összvissz 17 órás volt, beleszámítva az egy órás dugót a legvégén. A visszaút... 25 óra. Tegnap (30.-a) reggel fél nyolckor indultunk, és ma (31.-e) reggel fél kilenckor értünk haza. Az ok? Kissé elvesztünk Beograd-ban, mivel a Budapest felé tartó autópályába vezető három út mindegyikét lezárták építkezés miatt, ezért csak nagyon kacifántosan (értsd: másfél órás ide-oda mászkálással és egy hatalmas kerülővel) tudtunk rá kiérni. Utána még ki kellett várnunk a vihart, és a legjobb: volt egy 4 km-es dugó a szerb-magyar határnál. Na az a négy óra elég durva volt. De azért az út első fele jó volt: rengeteget fotóztunk, és megmentettünk egy kidobott mamakutyust és a három kölykét. Figyelmeztetés: a kutyák nem szeretik a paradicsomszószt, még akkor sem, ha épp éhen halnak.
Összességben szerintem egy nagyon jó nyaralás volt. Egy hatalmas háromszobás apartmanban éltünk (légkondival persze) gyönyörű kilátással, és relatíve közel a parthoz. A víz tiszta és nemhideg, bár az utolsó három napban már kezdtem unni :D. Meleg az kétségtelenül volt, de ha reggelre és délutánra terveztünk csak programot, a déli hőséget megúszhattuk (Kotor-ba például reggeli fél hatkor indultunk. Pihenés, heh?). Szerintem Montenegró simán vetekszik Horvátországgal is, és bár ott még nem voltam, tudom, mi van ott: tenger, és irtó magas árak. Jó, kicsit hosszabb az út, de aki nem csak a tengerért meg oda, annak simán megéri.
